Mér ne?

   Dave még nem is sejtette hogy az a világ ahova most belép nem egy barátságos környezet az ő fajtájának. Ez a hely idegen volt olyan sivár és rideg, de nem is gondolta volna , hogy ez csak a vég kezdete.

   Különös szagok lengték körül a helyet már a bejáratnál. Gyümölcsös aromák és bódító illatok szálltak a levegőbe. Dave azon tűnődött valyon mi lehet odabent?
   -Drágám szerezz légyszi egy kosarat -szólalt meg Dave felesége Amanda. A férfi erre megfordult és felvett egy kosarat ,és mikor felvette már tudta , hogy nincs visszaút.
Be kell menni a diszkontba.
Ahogy elindultak a sorok végeláthatatlannak tűntek és mindenütt csak puha, színes, illatos vagy bio dolgok voltak. Az emberi állszentség és hiúság tárgybeli bizonyitékai.
   -Édesem nem kéne megkérdezni egy eladót? -kérdezte Dave. Erre az nő megállt és egy gyenge de jól látható mosoly jelent meg az arcán amiböl egyértelművé vált férje számára a válasz és beletörődve engedte le a vállát amit a kérdés feltevésekor felhúzott.
 

Dave úgy érezte már órák óta úton vannak és olyan volt mintha körbe-körbe járkálnának. Mintha midnen polcon ugyan azok a termékek lennének. Csupa haszontalan dolgok. Az asszony pontosan tudta hogy merre kell menniük ,hogy megtalálják amit keresnek. A sminkrészleget. Dave már alig bírta idegileg egyre feszültebbé és feszültebbé vált. A végeláthatatlan sorok a fejfájást okozó élénk színek, vakító lámpák és mindemellett ez az émejítő illat. A férfi jobban körbenézett és akkor látta meg hogy mások is vannak a boltba rajtuk kívül. Sőt elég sokan vannak. Ami érthető is hiszen közeleg a karácsony, de mért nem vette észre ezt a sok embert valyon mi relythette el őket a szeme elöl és ekkor Dave valami hihetetlen fáradságot érzett és már nem is érdekelte az egész.

Dave számára újabb órák teltek el és újbol megpróbált harcolni ez ellen az erős bódult unalom ellen. Össze szedte minden erejét és elkezdte figyelni a körülöttük levőket. Felesége ez alatt már messze járt Davetöl de a férfi észre sem vette annyira koncentrált arra hogy fel tudja fogni hogy mit lát maga előtt. Nem volt semmi különleges csak egy nő meg egy férfi. A férfi tartotta a kosarat még a nő valamiféle krémek közt válogatott és oylan kérdéseket tett föl a férfinek amelyekre egy átlagos hím egyed nem képes válaszolni és ezért a férfi is az egyetlen kiutat kínáló válaszhoz folyamodott:
"Nem tudom szivem. Döntsd el te." ez a válasz volt az egyetlen kiúterröl a helyröl. Dave ezt pontosan tudta , de most az egyszer szerette volna megérteni legalább a kérdést. És miközben minden idegszálát megfeszítve koncentrált arra amit a nő mondani akart hirtelen egy fura emberre lett figyelmes akinek a ruhája bio termékek és szépészeti termékek csomagolásábol és dobozaibol volt. A különös figura épp puffasztott rizses zacskókat pakolt egy nagy zsákba. Dave ezt észrevette és elindult felé. A z alak is észrevette Dave-et és futásnak eredt. A férfi is elkezdett futni ,de a fura ruhás ember befordult az egyik sarkon és eltűnt. Dave is befordult arra a sorra ahova a tolvaj ment ,ám ekkor egy erős ütést érzett a fején és minden elsötétült.
 

 

Az álmaim most nagyon zavarosak voltak. Felvillanó emlékképek és hangok kusza elegye. Csak egy tiszta képsort tudtam belőle kivenni.
Láttam egy monitort. A monitoron volt két kör melyek félig egybeolvadtak és úgy látszot hogy minden rendben van. Ám a következő pillanatban elkezdtek villogni a piros vészjelzők.
    - Az egész lefog állni! Nincs elég energia.
    - Megpróbálom a másodlagos energiaforrást.
    - Rendben az átirányítás megkezdődött.
    - Állj valami nem jó az egész rendszer le fog állni.
    - Ez az utolsó menedékünk!Talán túl sokra számítottunk!
    -Nem! Ennek működnie kell!
    -Sosem fog működni! Valami más megoldást kell kitalálnunk -mondta a fiatalabb és azzal lekapcsolta az egyik körröl az energiát.
    - Mi a fenét művelsz? -kérdezte a magas üvöltve.
    - Megmentem az életünket! -válaszolta.
És az álmom újbol megszakadt.

Mikor felkeltem iszonyatosan fájt a fejem és eléggé rosszul éreztem magam.
    - Talán mégsem kellett volna kihúznom azt az izét -mormogtam magamban és leszálltam az ágyról hogy megkeressem a nővért.
Odamentem az ajtóhoz de az zárva volt. Nagyon csodálkoztam.
Elkezdtem kiabálni a nővérnek de nem hallodtam ,hogy jött volna bárki is. Utána Teot is hívtam ,de nem jött senki. Elkezdtem feszegetni az ajtót ,de nem akart kinyílni.Feszegettem tovább majd egy határozott mozdulattal berúgtam.
Az ajtó kicsapódott a folyosóra. Én óvatosan kidugtam a fejem és körbenéztem. A folyosó teljesen üres volt. Úgy gonoldtam megkeresem Teo-t és beszámolok neki az új álmomról.

Elindultam hát a hosszú fehér folyosón. Jobbra és balra ajtók nyíltak ,mindbe ágyak voltak. Nyílván kortermek lehettek ,de egy beteg sem volt. Sőt egy orvos vagy nővér sem. Mikor a folyosó végére értem egy forduló következett és a kanyar után már egy teljesen más részre értem. Egy másik szárny lehetett. Tele volt minden műszerekkel én valamilyen labornak néztem ami végighúzódott az egész hosszú csarnokszerü szobán és akkor láttam először ablakot az ottlétem alatt. A látvány ami elémtárult hihetetlen volt. A korház amiröl én azt hittem hogy korház és aminek én most egy másik "szárnyában" állok egy hatalmas gépezet mely halad keresztül a sivatagon. Túrbinákkal halad melyek a homokot elöl beszívják majd azt kifújva mozgatják ezt a hatalmas monstrumot. A két pár túrbina egy hosszan kinyúló kar végén volt melyet ahogy elnéztem vissza is lehetett húzni és feltéteéeztem hogy a másik oldalon is van két ugyanilyen pár.

Lenyűgöző látvány volt ,de valami megzavarta ámulatom. Hangokat hallottam egy közeli szobábol. Udamentem és már éppen kérdezni akartam hogy ki van ott mikor megláttam Teó-t aki elég ingerülten magyarázott valamit. Én megálltam az ajtóban és füleltem.

    -Ez így nem mehet sokáig! Egyre több és több információt veszít és mások jönnek elő. Nemsokára mást kell választanunk. Csoda hogy eddig kibírta.
    -És mégis kire gondoltál rám? Vagy Samanthára? -mondta egy szemüveges ember.
A harmadik személyt nem láttam de a neve alapján gondoltam hogy nő. Éppen beljebb akartam lesni amikor Teo kiszúrt az ajtóban.
    -Ó Josh... mi csak beszélgettünk. Tudod szakmai dolgok -mondta Teo és láthatóan eléggé zavarban volt.
    -Értem én -válaszoltam és ránéztem a szemüveges fiatalemberre akin egy homokszinü kabát volt.
    -Jaj ő itt Paul. Josh Paul. Paul Josh.
    -Helló - mondtam Paul pedig biccentett egyet. -Maga katona? -kérdeztem.
    -Igen én vagyok a csapat biztonsági felelőse.
    -Csapat? Miféle csapat? -kérdeztem.
    -Az amelyik elvisz minket a zéró pontba -válaszolta Teo.
    -Zéró pont? Úgy érted a projekt helyéhez?
    -Úgy van és ami azt illeti négy óra múlva már indulunk is.Gyere visszakisérlek -mondta és megragadta a kezem.
Egész úton visszafele nem szólt egy szót sem.Nekem pedig annyi kérdésem lett volna ,de mégsem akartam feltenni.Valahogy nem éreztem úgy hogy őszintén válaszolna nekem.
Mikor visszaértünk Teo csak ennyit mondott:
    -Van még négy órád pihenni használd ki -és kiment az ajtón.
Észre sem vette hogy ki van törve.Pedig elég könnyű volt észrevenni az ajtófélfa kiszakadt részét mely késként meredt ki.

Két órát pihenéssel töltöttem.Csak feküdtem az ágyamban nem tudtam aludni. Hirtelen Paul rontott be.
    -Öltözz hamarabb indulunk! -kiáltott rám és egy táskát dobott le az ágyam mellé.
Én gyorsan felöltöztem. A táskában katonai egyenruhának kinéző ruha volt.Olyan mint a szürkéknek van.
Mikor elkészültem tanácstalanul kinéztem a folyosára.Szétnéztem és láttam hogy Teo lohol felém.
    -Gyerünk igyekezzünk -mondta és azzal a lendülettel magával rántott.Rajta is ugyanoylan ruha volt mint rajtam. Kivitt engem a folyosó másik végén lévő ajtóhoz majd kinyitotta. Ott állt egy terepjáró és már Paul benne ült mellette pedig egy nő.Beültünk Teo-val a kocsiba.
    -Indulhatunk? -kérdezte Paul. Én bólintottam és elindultunk taljes gázzal.
    -Hova sietünk ennyire? -kérdeztem.
    -A zéró helyig csak egy út vezet azt pedig félő hogy bezárja a homokvihar -válaszolta a nő. -Egyébként én Samatha vagyok.
    -Üdvözlöm.
A szél egyre erősödött és a homok egyre erősebben vágott az arcunkba.Ezen Paul padló gáz féle vezetési stílusa sem sokat javitott.

Órákig mentünk a viharban.A látótávolság tíz méter alatt volt.És a homok már minden testnyílásomat elérte.Egyszer csak mintha egy teljesen más bolygóra kerültem volna.A szél megszűnt és ennek ellenére a nap nem tűzött oylan erősen mint szokott.Kellemes langyos szellő fújt a perzselő meleg levegővel elentétben.
    -Mi ez a hely? -kérdeztem ámulva.
    -Ez a zéró hely a "Világosság" energiamezője egyfajta burkot képez ami ezzel az eredménnyel jár.Ne kérdezd hogy miért mér tizenöt éve próbálom megfejteni -modnta Teo mosolyogva.
Tizenöt év? Valami itt nem stimmel. Ha már tizenöt éve megvan ez a gép és az alap ötlet az enyém volt akkor én tizenhat évesen már professzor voltam és egy hatalmas állami beruházás az én terveimen alapul? Ez az egész kezdett nekem nagyon nem tetszeni.

 

Egy hatalmas hegyhez érkeztünk amire volt egy felvezető út. Az út körbeért a hegyen így nem láttam hogy pontosan hova vezet.
    -Josh menj előre nekünk még van egy kis elintéznivalónk -mondta Paul.
    -Rendben de -azt akartam mondani hogy nem tudom az utat de hirtelen pontosan tudtam hogy merre kell mennem. -semmi. Akkor én indulok.

Elindultam.Csak mentem és mentem. Már félúton járhattam amikor Teo megjelent mögöttem egy fircsa tartállyal.
    -És a többiek hol vannak? -lérdeztem.
    -Ők nem jönnek csak mi ketten megyünk -válaszolta és leelőzött.
Hosszasan meneteltünk felfele a hegyen.Teo elég jó kondiba lehetett mert idős kora ellenére egyszer sem állt meg pihenni.
Egyszer csak egy nagy vas ajtóhoz érkeztünk ,de nekem valmai azt súgta hogy nem kéne bemennem.Megálltam és a vénemberfelé fordultam.
    -Én...valahogy úgy érzem hogy...nem kéne bemenni.
    -Márpedig be fogsz menni és ezt is magaddal viszed -üvöltötte Teo és a kezembe nyomta a tartályt.
    -Jólvan! -modntam. -Csak előtte azt mond meg hogy mi van bent.
Ebben a pillanatban előrántott egy pisztolyt a kabátjából és felém tartotta.
    -Most azonnal bemész és teljesíted a feladatod!
    -Miféle feladatom?
    -Ó tudod te azt nagyon jól! Az újraindítást!
    -Újraindítás? Nem arról volt szó hogy ki kell kapcsolni mert veszélyt jelent?
    -Te hülye barom ez nem egy fegyver hát már erre sem emlékszel?
Ahogy Teo ezt üvöltötte nekem hirtelen beugrott hogy mit kell csinálnom hogy hogy kell újraindítanom és hogy a tartályt hova kell helyeznem.
Ekkor hallottam egy dörrenést. Teo mellkasán egy vérfolt jelent meg és holtan a földre rogyott.

Paul állt mögötte fegyverrel és csupa vér volt a válla.
    -Te rohadt szemét -üvöltötte. -Te rohadt mocskos szemétláda!
    -Paul mi a fene folyik itt?
    -Megölte -zokogta. -Megölte Samanthát a saját lányát. Csak azért hogy ne neki kelljen.
    -Micsodát?
    -Feláldozni magát.
    -Mégis miért?
    -Amiért most te is itt vagy.Amiért már két nagyszerü tudós feláldozta magát.Arra ,hogy a gépet mindig újraindítsa és a memóriáját visszaküldje.
    -Hogy micsoda? -kérdeztem ,de Paul már nem válaszolt csak maradt maga elé.
    -Mi folyik itt Paul mégis mire kéne nekem emlékeznem?
    -Már nem fontos.Most már úgyse lenne értelme. A világegyetem pont a fejünkre omlik -mondta és térdre rotyott.
    -Paul nem tudom mi folyik itt ,de megoldjuk csak mond meg hogy miben segítsek?
Paul nevetni kezdett és rámnézett. -Te segíteni? Hiszen te csak egy emlék vagy egy hibás program mely már nem képes elvégezni a feladatát.
    -Mégis miröl beszélsz?
    -Arrol hogy mi vagy te! Te nem a tudósok egyike vagy hanem te vagy a Világosság! Dr.Pretons emlékeivel megspékelve.
    -Micsoda? De nekem van életem! -néztem rá értetlenül.
    -Dehogy van! Figyelj ha bemész az ajtón akkor minden világos lesz -azzal felállt és a vállamra tette a kezét -Többet nem találkozunk -modnta.
Én bementem az ajtón és alig hogy beléptem már be is csapódott mögötem.

Sötét volt.Nem láttam semmit odabent. Körbetapogatóztam de nem találtam semmit egy kis szobában voltam. Szólongattam Pault de nem jött válasz. Leültem a földre és nekitámaszkodtam asz ajtónak.
"Mi a fene folyik itt? Hogy hogy én vagyok a program? És mégis mi lehet a tartályban?" Ezek a kérdések futottak át az agyamon és amikor már majdnem kinyitottam volna a tartályt hirtelen kinyílt a velem szemben lévő ajtó.

   -A négyes űrkomp visszatér a bolygórol.Mindenki készüljön a dokkoláshoz -szólt a hangos bemondó. Én éppen akkor jöttem le a hídról a dokkhoz.
   -Hogy állunk? -kérdeztem a fedélzetparancsnoktol.
   -Egész jól uram. -válaszolta Crawly - A komp 2 perc múlva landol és öt percen belül kész leszünk a kirakodással is.
   -Na ez egész jól hangzik ,de legyen öt perc összesen.
   -De uram!
   -Hallgatom Crawly ?! -néztem vissza a a tiltakozó tisztre.
   -Semmi uram kész leszünk! -válaszolta és elkezdte sürgetni az embereket.
Nem voltunk idő szűkében de én mégis minnél hamarabb el akartam húzni erröl a helyröl mert valami nagyon nem stimmelt ezzel a bolygóval.

2 hónap múlva.

Az irodámban ültem és éppen a fejemet vertem az asztalba amikor benyitott a kutatás vezetője Dr.Tina Bartner. Egy csinos, szép arcú akaratos, makacs nőszemély volt aki az őrületbe kergetett.
    -John még legalább egy hónapig a bolygó közelében kéne maradnunk -rontott rám az utasításával az enyhén idegesítő doktornő.Én felkaptam a fejem és nem túl barátságosan válaszoltam.
    -Egy ne szólítson Johnnak magának Adkins kapitány vagyok.Kettő utálom ezt a helyet és mivel ez az én hajóm és tudtommal még én irányítom ezért nem maradunk itt tovább.
    -Pedig a vállalat több pénzt fizetne erre a hónapra.
    -Hölgyem nincs az a pénz amiért még egy hónapot itt maradnék.
    -Az előző havi dupláját.
Erre nem tudtam mit válaszolni. Belegondoltam hogy az kurva sok pénz és végül is nem is oylan rossz ez a hely.
    -Rendben 1 hónap de egy nappal sem több. -válaszoltam.
    -Akkor ezt megbeszéltük. Minden jót John.
    -Mondtam már hogy magának Adkins kapitány! -kiáltottam utána miközben ő már a folyosó végénél járt.
Mikor éppen a hídra igyekeztem csak az járt a fejembe hogy miért is hagytam magam rábeszélni miért is nem mondtam nemet?
    -Stoner állítsd a hajót bolygó körüli pályára még maradunk egy hónapot -mondtam a kormányosunknak Frank "Stoner" Jenkins hadnagynak.
    -De uram nem úgy volt hogy ...
    -Kuss Stoner! Igen úgy volt és igen megint.
    -És még mindig...
    -Igen Stoner még mindig úgy hív. Mivan ennyire akarod azt a 24 órás műszakot?
    -Nem uram! Befogtam a pofám -mondta Stoner de láttam az arcán hogy még mindig vigyorog.
    -Na idefigyelj! -akartam mondani neki valamit igen frappánsat ,de hirtelen megszólalt a figyelmeztető jelzés.
    -A biztonságiak és a mentősök azonnal menjenek a kettes hanggárba ismétlem biztonságiak és mentősök a kettes hangárba azonnal!
    -Mi a franc folyik itt? -kérdeztem magamtol és azonnal a hangárak felé vettem az irányt.
Mikor megérkeztem láttam hogy minden csupa vér. A padlón véres lábnyomok és a komp ajtaja és csupa vér.
    -Mi a fasz történt itt? -kérdeztem ismét csak magamtol (mostanában ez volt az egyetlen normális társaságom). A gyengélkedőre siettem. Ott találkoztam Sawyerel a hajó főorvosával. A bejárat előtt állt és csóválta a fejét.
    -Sawyer mi történt és ami még fontosabb te miért nem vagy bent?
    -Á John -ő volt az egyetlen aki így hívhatott az anyukámon kívül -először is ne kiabálj velem ,másodszor pedig azért nem vagyok bent mert a biztonságiaktol nem férek be.
    -Jó de ez akkor se válasz a kérdésemre hogy mi a fasz történt? -üvöltöttem már a dühtöl.
    -Hát John az egyik kutató besokalt és elkezdett egy késsel hadonászni -válaszolta a hozzá illő undoitó nyugalommal.
    -Megsérült valaki? -kérdeztem bár már a fejemben is hülye kérdésnek tűnt a sok vér látványa után.
    -Megsebesített három másik kutatót és...
    -Doktor úr mostmár bemehet -mondta a biztonságiak egyike amikor kijöttek a helységböl.
    -Köszönöm fiam -válaszolta -most mennem kell John.
    -Rendben doki -válaszoltam azzal bement a gyengélkedő ajtaján.
Én odamentem a bizonságiakhoz hogy megtudjam mi történt. A másik dolog amit nem értek ezen a hajón hogy miért a kapitány tudja meg a dolgokat utoljára? De ez már nem is számít úgy érzem hogy mindenki esti műszakot fog vállalni a következő egy hónapban.
    -Hé katona! -kiáltottam a biztonságiak után -mi történt a kutatókkal?
    -Hát uram nem tudjuk pontosan valami olyasmit hallottunk hogy az egyik doki megőrült és egy késsel mellenszúrta az egyik társát és másik kettőt pedig a régészfelszereléssel a falhoz szögezett. Tudja vésők meg minden. Elég csúnya látvány volt. Majd ezek után megpróbálta levágni a saját karját.
    -Azt a kurva -nem tudtam mást reagálni erre nem is hiszem hogy lehet erre másképpen reagálni.
Még aznap később megtudtam hogy az őrült kutató aki mint később kiderült megölte  két társát azt hajtogatta hogy megmenti őket és amiközbe vágta le a karját azt kiabálta :"Ez bennem van! Ez bennem van!" se az orvosok se a kutatócsoport többi tagja nem tudta mire vélni a viselkedését. Én reméltem hogy megijedtek annyira hogy végre itthagyhatjuk ezt az istenverte helyet és vége lesz ennek az egésznek , de tévedtem. A dolgok csak ezután váltak még borzalmasabbá.
 

Mikor felébredtem valami éles fény vakított el. Körülöttem mindenhol vakító fehérség. A fejem fájt még de már sokkal jobban vaoltam és valahogy szépnek láttam a világot.
    -Végre felkelt! -kiáltott fel egy női hang.Én szét néztem és akkor láttam hogy valamiféle korházban vagyok.
    -A városi korházban vagyok? -kérdeztem.
    -Végre Josh hogy felkeltél -mondta egy ősz hajú férfi és odajött az ágyamhoz.
    -Josh? Hiszen a nevem 90. Mármint 2134...
    -Tudom tudom -szakitott félbe az idős úr -21342590 , de ez egy név?
Az öregnek igaza volt. Miért nincs igazi nevünk. A városban élők egyike se kap rendes nevet csak számot. Mert ez megkönnyíti a hivatalos dolgokat ,de mégis oylan személytelen.
    -És hogy válaszoljak a kérdésedre. Nem, nem a városi korházban vagy ,hanem a várostol 30 kilóméterre fekvő kutatóbázison -mondta az öreg és kitöltött egy pohár vizet a kancsóbol ami az asztalon állt, majd odasétált hozzám és letette a mellettem lévő kis szekrényre.
    -Én...ö...ismerem magát -kérdeztem elég összezavarodottan.
    -Elvileg ismersz. Gyakorlatilag hát sajnos úgy néz ki hogy nem ,de ha kipihened magad akkor majd elmondok mindent.Most pedig aludj ,de előtte vedd be a gyógyszereket.Segiteni fognak emlékezni -mondta az öreg és kiment a szobábol.
A kis szekrénykére néztem és láttam ,hogy ott van a pohár mellett egy fehér kapszula. Bevettem ,de nem értettem hogy segíthetne emlékeznem és ,hogy egyáltalán mire is kéne. Eszembe jutott 52-es. Hol lehet? Vajon túlélte? Meg akartam kérdezni egy nővért vagy valakit hátha tudnak róla ,de mielőtt szólhattam volna elaludtam. Mint akit leütöttek.

Mély álomba zuhantam és álmomban megint ott voltam a laboratóriumba.
Az álom most tisztább volt mint valaha láttam a műszereket és most először láttam a kolégáimat is. Az egyik egy magas kopaszodó , olyan ötven vagy hatvan éves lehetett. A másik pedig egy középtermetű szemüveges fiatal tudós volt.
    - Ne csak állj ott segíts! -mondta a magasabb és odahívott a műszerekhez. Úgy nézett ki hogy tudom hogy értem a dolgom de fogalmam sem volt hogy mit csinálok. Mintha már ezerszer megtettem volna ezt a mozdulatsort.
Hirtelen egy piros fény kezdett el villogni és bekapcsolt valamiféle riasztó.
    - Mindenki kész? -kérdezte a magas kopasz.
    - Igen indíthatod! -mondtuk szinte egyszerre a másik tudóssal.
Ekkor a professzor meghúzot valami kart és nagyon erős fehér fény vakított el majd felébredtem.

Mikor kinyitottam a szemem ott állt fölöttem az öregember és valamit tartot a kezében.
    - Csakhogy felébredtél barátom -mondta és leült az ágyam melletti székre.
    - Nagyon furcsa álomom volt. Egy labo...
    - Tudom -szakitott félbe az öreg. -De az nem álom volt hanem egy emlék ,és remélem mostmár emlékszel hogy ki vagyok -kérdezte az őszhajú és látszott a szemén hogy nagyon reménykedik benne.
    - Nem ,sajnálom ,de nem emlékszem egy névre sem -válaszoltam.
A férfi arcán aggodalom tükröződött.
    - Nos ha nem emlékszel rám ,hát újra bemutatkozok a nevem Teo. Én voltam a "Világosság" program egyik fő munkatársa. Te pedig a másik. Az egész "Világosság" a te ötleteiden alapult.
    - Világoság? -néztem rá kérdőn. -az amiröl a városban beszélnek?
    - Ááá dehogy. Az csak valami vallási baromság ,de most van fontosabb dolgunk is a csvegésnél. Három napon belül el kell indulnunk és újra kell inditanunk a "Világosságot" különben a kormány elpusztítja az egész kolóniát.
    - Mi? Mért tennék? -kérdeztem szinte üvöltve.
    - Mert a "Világosság" egy fegyver mely nem kerülhet rossz kezekbe és az utóbbi időben információk szivárogtak ki a fejlesztés helyéröl.
    - De akkor mért akarjuk újraindítani?
    - Mert a fegyver képes elpusztítani magát és mivel hogy a kormány már nem tudja állni a kutatás hatalmas költségét ezért úgy döntöttek hogy meg kell semmisíteni minnél gyorsabban.
    - Mégis mikor? -kérdeztem
    - Négy napon belül -válaszolta Teo -Szóval van két napod hogy felépülj és hogy visszanyerd az emlékeid. Pihenj. Hidd el szükség lesz az erődre -mondta és azzal kiment az ajtón.
Semmit sem értettem. A fejemben kavarogtak a gondolatok. Hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam. Ránéztem az infúzióra és láttam hogy valami szert adagolnak bele valami altató félét. Már elég homályosan láttam ,de valami azt súgta hogy meg kell akadályoznom hogy a szer eljusson a karomig. Így lerántottam az altatót adagoló gépet ,de már túl késő volt. Elaludtam.

    -Talán túl sokra számítottunk!
    -Nem! Ennek működnie kell!
    -Sosem fog működni! Valami más megoldást kell kitalálnunk!

    Már megint egy újabb álom. Mostanában egyre rosszabbak.Napról napra egyre erősödnek és mindig ugyan azt álmodom, hogy ott vagyok a laborban körülöttem három tudós a nevüket nem tudom. Felettem állnak és én a földöm heverek eszméletlenül.Aztán kinyitom a szemem mind rámnéznek és akkor vége az álomnak.Nagyon furcsa, de a hely mégis olyan ismerős.Talán a múltam egy darabja talán maga az ok amiért itt vagyok Querivenico-ban. Az emberiség legmocskosabb bolygóján ide alig járnak hajók öt havonta ha jön egy járőr és csak azzal tudunk üzletelni. A "Sötét" nap óta mindenki el akar menekülni erröl a helyröl, azt mondják ez a hely a gonosz birodalma.Persze itt nincs túlsok jószívű ember de azért el lehet itt éldegélni. Nekem ez a hely az otthonom és nem hagynám el semmi pénzér. Legalábbis ezt hittem.

    -Jó reggelt most van a 634. reggel a "Sötét" nap óta és már csak 21 van hátra a "Világosságig".
    -Rohadék rádió -morogtam, de sajnos kénytelen voltam hallgatni mert a menedékhelyen sokan várták a "Világosságot" és ezért mindig ez a szar vallásos adó ment.Én nem hittem hogy valaha is eljön a "Világosság" csak azt tudtam hogy ha letelik a 21 nap akkor biztos hogy újbol lázadások lesznek, mert nem történt semmi.Nem lenne újdonság.

Ma is borús sötét és büdös nap elé néztem. Még szerencse hogy munkaszüneti nap volt semmi kedvem nem volt bemenni abba a rohadt gyárba melózni egész nap.Bár az is jobb volt a semminél. Akkor fogalmazódott meg bennem először ez a kérdés "Minek keltem ma fel?"
Délelőtt kimentem a város szélére mint ahogy minden héten hogy meglátogassam a haveromat aki a városfalnál volt határőr.Mindig jól elbeszélgettünk az itteni gondokrol és arról hogy milyen nagy szarban élünk. Mikor megérkeztem az őrhelyére senkit sem láttam.
    -Hé itt vagy 52-es?! -kiáltottam az őrbódé felé közeledve.
    -Mit üvöltözöl 90-es? -kérdezte. -Épen aludtam.
    -Szolgálat közben aludni?Milyen dolog ez katona? -kérdeztem tőle vigyorogva.
    -Ugyan már te is tudod hogy nincs mitöl félni. A szürkék úgyse jönnének ide. Az utolsó támadásuk is vagy egy éve volt és több hónapja nem hallani róluk semmit -mondta és elővett valami fura szendvicset.
    -Igazad van -mondtam és leültem mellé -Azt a mindenit!Te ezt a valamit megeszed?? -néztem rá elszörnyedve amikor láttam hogy abbol a fura szendvicsböl harap egy nagy darabot.
    -Meg. Nagyon finom -mondta egy igen ellentmondó arckifejezéssel.
Erre én hangosan felnevettem mire 52-es kiköpte a szájában lévő kétes eredetű ételt.
    -Kénytelen vagyok ezt a szart enni mert az asszony nem ad mást. A gyerekek is ezt eszik ez nyugtat meg -nézett rám vigyorogva miközben egy újabb darabot harapott.
Én visszamosolyogtam és a gyerekeire gondoltam. Szerencsétlen gyerekek.Ebben a szarfészekben mihez fognak kezdeni? Vagy beállnak a gyárakba dolgozni vagy baállnak a hadseregbe és ölik a szürkéket.Itt úgy sincs más munka.
    -Bárcsak igaz lenne ez a "Világosság" dolog -mondta miközben mereven bámultam a földet.
    -Lenne? Szerintem igaz is -mondta 52-es. Én elég megdöbbenve néztem rá.
    -Hogy hogy? Te elhiszed ezt a badarságot? -kérdeztem.
    -Hát valamiben hinni kell -válaszolta és megpróbálta lenyelni az utolsó falatot is az ebédjéböl.
    -Végülis ig... -a mondatot már nem tudtam befejezni mert egy hatalmas robbanás rázta meg a falat.
    -Mi a fene volt ez? -kérdezte 52-es.
    -Figyelem minden egységnek! A szürkék megtámadták a 3-as kaput. Ismétlem a szürkék megtámadták a 3-as kaput -üvöltötte egy hang a rádióbol, ám amint ez elhangzott a mellettünk lévő bódéba becsapódott egy rakéta és elvesztettem az eszméletem.
Ott feküdtem.Kinyitottam a szemem ,de elég homályosan láttam. Lövéseket hallottam megpróbáltam felállni de a fejem annyira zúgott , hogy vissza rogytam a földre és megint elájultam. Már nem tudtam hogy élek e még vagy már meghaltam , de az érzés nem volt idegen. Úgy éreztem , hogy már ez megtörtént velem. Mintha az álmaim is valahogy így kezdődtek volna.

   Aznap reggel a 6 holdbol csak 2 volt fent az égen.A vének szerint ez balszerencsét jelent mert nagyon ritka hogy pont ez a 2 van fent ,de senki sem vette őket komolyan hiszen azok az idők rég elmúltak amikor még hittünk a mesékben.A hadsereg már hónapok óta figyelmesztet minket a veszélyre ,hogy a közeli gyarmat bolygókon már észleltek Utazókat és ezért mindenkinek teljes készültségben kell lennie még éjszaka is.Na ,de ez van.Kiléptem az ajtón és elraktam a fegyverem.Már egy jó ideje minden nap így keltem és kezdtem nagyon unni.
   Az utcán a szokottnál nagyobb volt a nyüzsgés mindenki igyekezett a dokkokhoz ,hogy elhagyhassa a gyarmatot mert egy Utazó hajót észleltek a közelben.Engem nem nagyon rázott meg a hír mert többször is jelentettek már hajót ,de még nem történt semmi ,ám most tényleg nagy volt a rémület a lakosok szinte pánikba estek egyszer csak egy hajó húzott el a fejünk fölött.Egy katonai vadászhajó volt.Ezen már én is megrémültem.
   Az Utazókrol nem sokat tudtunk csak annyit hogy félelmetes fegyvereik vannak és kétszer olyan erősek mint mi.A hajóikban még nem sikerült nagyobb kárt okoznunk valamilyen különleges anyagbol készültek amin nem fog az energiafegyver.Már több gyarmatot és kolóniát elpusztítottak és nem tudjuk ,hogy miért és sokszor az se derül ki ,hogy hogyan.Nem hagynak túlélőket.
  -Minden pilóta azonnal menjen a hangárakba! -szólaltak meg a hangosbemondók.És ami különös volt még azokat is hívták akiknek csak repülési engedélyük volt mindenkit.Én csupán kisebb kompokat vezettem eddig a holdakik meg vissza de egy katona engem is berángatott.
 -Tudod hogy kell kezelni? -kérdezte az egyik katona.
 -Igen nagyából de még sohasem vezettem ilyet -válaszoltam.
 -Nem baj csak légy óvatos én kezelem a fegyvereket te csak repülj -mondta és kezembe nyomott egy sisakot és beszált hátra.
Nagyon meg voltam ilyedve ,de úrrá lettem a félelmemen és beszáltam a hajóba.

   A hajó nem tűnt valami erősnek sőt inkább valami tákolmányra emlékeztetett.Fegyverzete minimális volt és volt egy olyan érzésem ,hogy ezeket csak az oda útra készítették.
   Pár pillanat múlva már meg is kaptuk a felszállási parancsot és a pilótafülkéböl még utoljára körbenéztem és láttam hogy a hajók nagy részét egyszerü pilóták vezetik akik még az alap katonai kiképzést sem kapták meg.Beindítottam a motorokat és az egész elkezdett remegni.Lassan gázt adtam és kifele írányítottam a vadászt a dokkbol.Ám éphogy kijöttünk a dokkbol egy hatalmas tüzes valami csapódott a városba és szinte mindent elpusztított.
   -HÚZD FEL!! -kiáltotta a katona mögöttem.
Engem annyira ledöbbentett a látvány hogy az utolsó pillanatban tudtam csak megállítani a hajót.
-Ezért megfizetnek a rohadékok! -mondta a katona elég ingetülten. -Gyerünk írány a világűr.
Őszintén szólva kétségeim voltak afelöl hogy ezzel a valamivel sikerül kijutnunk de valahogy végül sikerült.
   Fent aztán megláttam a hajót.Óriási volt a mi legnagyobb hajónk alig egy tized akkorák voltak mint a nagy Utazó hajó.A tűzereje hatalmas volt szinte csak egy lövés volt egy vadász a számára és mi még csak megsebezni se tudtuk.
 -Menyj közelebb -mondta a katona.
 -Biztos hogy jó ötlet ez? -kérdeztem aggódva.
 -Csak csináld amit mondtam!
Én elhallgattam és közelebb manővereztem a hajóhoz.Nagyon nagy volt az ellenséges tűz és többször is majdnem lelőttek.A katona már szinte minden lőszert előtt és már az energiával is fogytán voltunk amikor egy hatalmas nagy robbanást hallottam.A hajónkat eltalálták.A hajtómű egyáltalán nem működött és félő volt hogy felrobbanunk.
 -Így nem hiszem hogy haza tudnánk jutni! -kiáltottam hátra a katonának.
Nem jött válasz.Rápillantottam a műszerekre és láttam hogy a fegyverkezelő részleg szinte teljesen kiszakadt.A hajó bármelyik pillanatban széteshetett volna és így én jobbnak láttam katapultálni.Az űrben sodródtam mindenféle védő kabin nélkül.Már majdnem feladtam amikor valami fénysugár megragadott és én elájultam.
MIkor kicsitottam a szemem láttam hogy 4 Utazó áll felettem nagyon rondák voltak és valamiféle műszerekkel vizsgáltak engem de én túl gyenge voltam hozzá hogy védekezzek és inkább nem akartam szembeszállni ezzel a kegyetlen fajjal.

 

 -Meghalt uram.
 -Az ördögbe!Na jó boncolják föl és derítsék ki hogy egy mér támadtak minket meg és kettő hogy ez a valami hogy az ördögbe tudott életben maradni ennyi ideig az űrben -mondta a kapitány és a kormányoshoz fordult. -Na itt eleget időztünk menyjünk haza.IRÁNY... A Föld.

Már két éve.Két éve annak hogy meglőttek és két éve annak hogy Joe meghalt de a vállam és a szívem is ugyanúgy fáj mint akkor azon a napon.Már két éve nem volt egy normális ügyem se. Ray és Mike mindig azzal jönnek hogy nekem pihennem kell és hogy ne eröltessem meg magam de az isten szerelmére két éve történt és még mindig csak olyan ügyeket adnak nekem ahol ülni kell a kocsiba és fényképezgetni.Hmm...Utálom.Ám ami a legfurcsább az egészben hogy nem mondták el nekem hogy mi történt akkor este.Mi lett azzal a fickóval, és Ray hogy nem lőtte le amikor ő céloz a legjobban hármunk közül.Sok dolgot kellett még kiderítenem de valahogy sose volt rá időm és energiám se.

    -Jó reggelt !- köszönt Mike üvöltve amikor belépett az iroda ajtaján.
    -Ez neked jó ?- kérdezte Ray és felnézett az üres kávés poharak mögül-egész este bent voltam és dolgoztam!
    -Én viszont nagyon jól aludtam -mondta Mike és egy önelégült vigyorral leült az asztalához.
    -Aha nagyon.Inkább hozzál még kávét! -kiáltott rá Ray és hozzávágott egy üres műanyag kávéspoharat.
    -Jó jó nem kell idegeskedni -felelte Mike és fáltápázkodott az asztalától.
    -Látom megint jól indul a napotok - mondtam miközben letettem a telefont.
    -Indul nekem már tegnap reggel óta tart -panaszkodott Ray -És hol van már ez a ipihent semmirekellő már legalább tíz perce elment és az autómata meg itt van szemben.
    -Itt a kávéd már kintröl hallottam a siránkozásod -nyitott be Mike egy pohár forró kávéval és egy csomaggal a kezében.
    -Mi az a kezedben? -kérdeztem.
    -Az életmentő isteni nedű hát nem látod -mondta epekedve Ray és gyorsan kikapta Mike kezéböl a poharat.
    -Most hozták és a te neved van rajta -mondta a Ray által nedűhozónak elkeresztelt Mike és odanyújtotta nekem.
Én elvettem és ekkor hatalmas fájdalom hasított bele a vállambe és kiesett a kezemböl a csomag.Ez a fájdalom csak akkor jelentkezik hogy ha valami tényleg nagy gond van és mostanában egyre többet fáj.
    -Jól vagy? -kérdezte Mike és felvette a földröl a csomagot.
    -Persze persze csak... á biztos az időjárás -feleltem de a fájdalom olyan erős volt hogy le kellett ülnöm.
Mike lerakta az asztalomra a csomagot és azt mondta:
    -Na nekem most mennem kell még van egy kis dolgom a városba.
    -Igen akkor remélem betonoznod kell -modnta neki gúnyosan Ray de akkor már Mike már becsapta az ajtót.
Én a csomagra néztem.Tudtam hogy valami olyan van benne ami még nagy bajba keverhet ,de nem bántam.Kinyitottam a csomagot de amit benne találtam arra sose gondoltam volna.

A csomag egy bizonyos Gragori Edwards-tól érkezett és volt benne egy levél és még egy kisebb csomag.A levélben ez állt.

       Ezt a csomagot még Joe hagyta rám és a lelkemre kötötte hogy ha vele történne
       valami akkor két évvel később küldjem el neked mert szerinte te mag tudod majd
       fejteni ezt az ügyet.Azt hogy mért két évvel később küldjem el azt én magam sem
       értem de Joe mindig tudta hogy mit csinál.
        Szóval tessék itt a csomag és ha megkérhetlek engem ne keverj bele túl öreg
        vagyok én már ehez.

Nagyon furcsáltam hogy Joe ilyen csomagot hagyott hátra mert ő sose volt az az ember aki nagyon megfontoltan és tervszerüen nyomozott volna ő mindig csak a szimatára hagyatkozott és ha megint így tett akkor jó nagy bajban lehetett hogy ilyen tervezésbe kezdett.
A nagy boritékbol kivettem a kis csomagot.A csomag tulajdonképpen egy újságpapírgalacsin volt ám az újságpapír egy kulcsot rejtett és a kulcsra pedig rá volt írva Jhonstowni Pályaudvar és volt rajta egy szám 352.Egybol tudtam hogy ez a pályaudvari értékmegörzőhöz tartozik ám még itt is volt dolgom és hogy ne hívjam fel magamra Ray figyelmét inkább dolgoztam tovább és úgy terveztem hogy majd este elmegyek a pályaudvarra és megnézem mi van abban a szekrényben.

A postás hozott egy levelet amit éppen ki akatam bontani amikor hirtelen egy nő rontott be az ajtón zihálva és Miriamot kereste.Én furcsán néztem rá hiszen itt csak 3-an dolgozunk Ray, Mike és én.
 -Megnézem bent van-e -mondtam és feláltam a székböl.
Mikor benyitottam Ray éppen a régi aktákat olvasgatta Mike pedig éppen a reggeli kávéját szürcsölte félálomban és bámult kifele az ablakon.
 -Na jó melyik jóképességű mutatkozott be Miriam álnéven -kérdeztem elég hangosan.
Ray hangosan röhögni kezdett és szanaszét szorta a kezében lévő aktákat.Mike eközben majdnem belefulladt a kávéjába.
 -Én...ööö...mindjárt jövök -mondta Mike és kiviharzott az ajtón.
Ray majdnem hátraesett a székével és még mindig röhögött.
 -Min röhögsz ennyire -kérdeztem.
 -Hát te nem hallodtad -kérdezte megdöbbenve. -Nőnek öltözött az egyik ügye miatt hogy a feministák rábízzák a melót.
Meredten néztem és egy hangos kacaj formálódott bennem amikor Mike ismét benyitott hulla sápadt arcal.
 -Mi történt -kérdezte Ray.-Nem volt jó a körömlakk amit adtál neki?
Ezen én is elkezdtem röhögni de ránéztem Mike-ra és egyböl elment a kedvem a nevetéstöl.
 -Mi történt -kérdeztem tőle mostmár komolyabb hangon.
 -Me..me..meghalt -mondta és látszott rajta ,hogy majd sírva fakad.
 -Kicsoda a fodrász -kérdezte Ray de amikor látta ,hogy morbid tréfája nem aratott nagy sikert inkább elhallgatott.
 -Nem -mondta Mike remegő hangon. -Joe...Joe meghalt.
Erre a hírre én sem számítottam.Ray kérdően nézett rám hogy ki a fene az a Joe de ez természetes mert ő még nem is ismerhette hiszen őt azután vettük fel miután Joe nyugdíjba vonult.
 -Hogyan -kérdezete Ray.
 -Megölték -jelentette ki Mike.
Ledöbbentem csak néztem magam elé.Tudtam ,hogy az öreg még dolgozott valamin ,de azt hittem hogy valami állatkereskedésböl eltűnt állat után nyomoz azt mondta nem nagy ügy ,de legalább leköti.
Aznap egy szót sem szóltunk egymáshoz és már délután hazamentünk.

Este azonban nem tudtam aludni azon járt az agyam hogy mibe keveredhetett az öreg ,hogy megölték ,vagy csak egyszerü rablótámadás volt mint ahogy a rendőrség állítja?Amint ezen töprengtem eszembe jutott ,hogy Mike honnan tudta meg a hírt?A feminista mondta neki?Vagy a levélben közölték a hírt?Felkaptam a kabátomat és elindultam az irodába.Az iroda előtt leparkoltam és bementem.Amint a lépcsőn mentem fel egy árnyékot láttam meg.Utánakiáltottam és az alak sietősre vette a tempót utána siettem de a 3. emeleten elvesztettem.
Az iradába érve láttam ,hogy a belső szobába ég a villany.Elővettem a pisztolyom és lábújjhegyen odalopóztam az ajtóhoz vettem egy nagy levegőt és berontottam.
 -Ne mozdulj -üvöltöttem.
A sapkás ember megmozdult.Konkrétan hátraesett.Akkor vettem észre ,hogy Ray az.
 -Eszednél vagy -mondta Ray. -Ki is törhettem volna a nyakam!
 -Bocs azt hittem valaki más vagy -feleltem.
 -Steve a szívbajt hoztad rám.És mit keresel te itt?
 -Azt a levelet amit reggel hozott a postás.És te mit csiálsz ilyen későn?
 -Dolgozom.Ezek a rohadt tehenek nem bírnak magukkal folyton elraboltatják magukat.
 -Még mindig a farmos ügyön dolgozol?Nem unod még?
 -Áh dehogynem csak most bonyolódott.Azt beszélik valakit meg is öltek már a rohadt tehenek miatt -azzal a kezében lévő aktát rávágta az asztalra.
 -Láttalak a lépcsőházban mért futottál el -kérdeztem és a leveles polchoz mentem.
 -Nem futottam én!Sőt én már itt ülök este kilenc óta és most van tizenegy harminc.Amúgy meg van egy levél a kinti pulton is -mondta és elővette az almáját.Minden nap hozott egy szép piros almát és még egyszer sem láttam hogy ne ette volna meg.
 -Meg is nézem -feleltem.
Elindultam kifelé.És a pultnál megláttam azt az alakot akit már a lépcsőn is üldöztem.A pulton kotorászott.Halkan elővettem a fegyverem és kinéztem a fordulóbol.Semmit sem látott mert el volt foglalva a keresgéléssel.Vettem ismét egy nagy levegőt és kirontottam.
 -Állj vagy lövök -nem jötott jobb szöveg az eszembe de hatásos volt az alak azonban a pult mögé húzódott és elővette a fegyverét.
 -Mi van odakint -kiáltott ki Ray az irodábol.
Odafordítottam a fejem de nem kellett volna abban a pillanatban hallottam egy nagy dörrenést és láttam ,hogy vérzek.Elejtettem a fegyverem és összeestem.

Nos nép az a nagy helyzet hogy kiveszik a mandulám...(hatásszünet, mindenki sírnikezd)

de ne féljetek 3 nap és visszajövök ha minden jól megy addig is legyetek bátrak és kitartás :)

Na és te??

Küld el megoldásodat!
Oszd meg tudásod a néppel!

A MEGOLDÁSOKAT ERRE AZ E-MAIL CÍMRE VÁROM kacsabaszk@msn.com

az érkezett megoldásokat felrakom és a CSK V. majd megszavazza a legjobbat és a nyertes írásbeli dicséretben részesül
a megoldásokat egyenlőre meghatározatlen ideig fogadom el!

A mókus egy nagyon rahadék álat ezt már az elején le kell szögezni de úgy hogy el ne szaladjon.

A mókusok olyan szinten idegesítőek hogy az már gusztustalan de ha valaki mégis arra vetemedne hogy ilyen szőrös koszos büdös genyó kis állatokat tart akkor célszerű ha nem a fűtőcsőben tárolja őket.

Érvek:

1.-a mókus szavatosságiidejen nincs ráírva a kupakjára így ki tudja mikor romlik meg

2.-a mókus a CSKÁTD (CSászárok Klubja Által Tiltott Dolgok) közleménye szerint illegális és vegyi fegyvernek minősül

3.-a mókus egy rohadék kis állat

4.-a mókus nem kedveli a szűk helyeket (de ezt ki nem szarja le)

5.-a mókust se én se a CSK V. se a fűtőcső nem kedveli

6.-de ha valaki azt a szerencsétlen mókust már belegyömöszölte a fűtőcsőbe akkor győződjön meg róla hogy a fűtés a maximumra van állítva

7.-a mókus egy rohadék kis állat

A www.meerne.blog.hu legfőbb támogatója a híres és hírhett V.Császárok klubja kérdésemre hogy a klub nagylelkű és csodálatra méltó nagyszerű zseniális képességekkel bíró tagjai mért támogatják eme kicsiny és idióta blogot a klub vezetője csk annyit mondott hogy a hírt se megerősíteni sem cáfolni nem tudja.Ezzel nem tudom mit akart mondani.

A klub életéröl hamarosan hetente be fogok számolni (legalábbis ezen a héten tuti).

A klub rohamosan bővül új tagokkal sajnos azonban már nem oylan szigorúan válogatják meg tagjaikat mint hajdanán az első 3 klub idején.A romlás a IV.klub megalakulásátol kezdődött.Azonban biztos vagyok benne hogy ezen a morális válságon hamarosan túljut.A büdös falusi meg a másik két izmagyú baromarcú majd jól benézik HOPÁÁÁÁ:D

       Dante pokla 2

1. felvonás: Dante az úr színe mögött
 Mesélő:
Dante az emberi élet háromnegyedén
Eltévedt az alkohol nyújtotta élvezetek terén
A Mennyországban tilos a tivornya
Emberünk ennek ellenére feleseit bátran issza

Dante (részeg):
Ó, mily jó ez a kis nedű,
Rögtön előjön rajtam a derű
Kit érdekelnek a hülye szabályok?!
Jaj Istenem, mindjárt idehányok!

Foci, pia s nők az én vágyam
Akkor lássam veszteni csapatom, midőn a hátam!
DIÓSGYŐŐŐŐŐŐR!!!

Mesélő:
De jaj! Megjelent egy őr!

Őr:
Dante, az Úr azt üzeni,
Hogy nagyon gyorsan takarodj innen ki!

Dante:
Mire ez a nagy sietség?

Őr:
Nyomás, különben verés lesz a fizetség!

Mesélő:
S így került hősünk a kapun kívülre
Rájött, mekkora baromság is a lőre
De tanulságaim nem kezdem el sorolni
Inkább nézzük, Dante hogy fog e bajból kijutni

Dante (sír):
Ó, uram, ezt nem hiszem el!
Gyenge vagyok ha a pia ily hamar fejbe ver!
S mostan mitévő legyek?
Az élők sorába vissza már nem térhetek.

Mesélő:
Miként így gondolkodott a nagy költő
Eszébe jutott valami igazán nyerő

Dante:
Felhívom hát a nagy géniuszt,
Tudjátok ki ő, a régi cimbim, Vergilius
Ő ad majd tanácsot nekem,
Hogyan javítsak szörnyű helyzetemen

Dante (telefon):
Szevasz Vergi, mi a pálya?

Vergilius:
Ne hablatyolj nekem, térj a tárgyra

Dante:
Az a szörnyű balszerencse esett meg velem,
Hogy a Mennyből kidobva csúsztam végig a fenekemen,
Midőn túl sokat vedeltem,
Az Úr eképp büntetett engem

Vergilius:
Vágom a szitut, Dante tesó
De most leteszem, mert vár a meló

Fridvalszki Áron (frida)

Szerintem remek lett.:D

Egy kis bevezető az elején...

A zsiráf (Giraffa camelopardalis) a világ egyik legismertebb állatfaja, a Földön élő legmagasabb és leghosszabb nyakú élőlény. Az afrikai szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt – Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon – és ma is népszerű szafarikon és állatkertekben. Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a késő középkorban. A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig használt nevére, a Camelopardusra („tevepárduc”) utal, amit még a rómaiak ragasztottak rá.

Na a mosogatógép az tökre nem iylen és még csak nem is hallott Júliusz Cézárról és nem leeht vicces neveket adni neki pl:edénytisztítómosógép mert az nagyon hülyén hangzik.És a foss mármint boss és az zanusszi nem profitálna balőle.

Érvek:

1.-a zsiráf túl nagy hogy beleférjen a mosogatógépbe

2.-a mosogatógép még akkor se fogadná be a zsiráfot ha tudná

3.-a zsiráf egy nagyon geci állat és ezért érthető a mosogatőgép érdektelensége a zsiráf iránt

4.-a mosogatógép is geci

5.-még ha lenne egy használható zsiráfom akkor se raknám bele a mosogatógépbe

6.-amúgyis a ló sokkal szimpibb

7.-ha már vagy olyan hülye hogy ideáig elolvastad ezt a szart attol még én fogadásbol sem fogom berakni az egyetlen nemzőképes mosógépembe a mosogatógépet amiben egy zsiráf van és ha lenne is benne a grínpísz tuti szétbaszná a szám